Lehet, hogy ez nem kapcsolódik szorosan az oldal témájához, de megmutatom, hogy a segítség összehozza az embereket.

    Tehát kezdjük az elején. Tesómmal és két régi osztálytársammal elmentünk korizni december 31.-ik napján. A Szentlélek téri, nem túl nagy de már bejáratott pályát szemeltük ki. Amikor odamentünk, láttuk, hogy ebből nem lesz sok korizás..20cm hó állt az egész jégfelületen. Volt ott egy ember, aki a pálya nappali karbantartásával foglalkozott (mert éjjel egy csoport végezte) és egy nagy széles kapára emlékeztető hógyűjtővel próbált küzdeni a hóval. Gondoltuk, hogy segítünk neki, hátha könnyebben megy a munka és a többi ember is tud egy kicsit korizni.

    Azzal a vasszerkezettel és egy hólapáttal álltunk neki a lehetetlennek tűnő harcnak a hó ellen. Először tényleg kilátástalannak tűnt a helyzet.. Szakadó hóban havat lapátolni egy koripályáról korcsolyában? Ha utánunk csinálnád, előre is gratulálok. Az elején csak küzdöttünk a szakadatlan havazással, igyekeztünk a leesett havat kilapátolni a pályáról. Aztán egyszercsak elkezdett alábbhagyni a hózápor.

    Mikor már csak a harminc centi havat kellett kilapátolni a jégről, akkor keződődött az igazi csapatmunka. Az emberek egyszercsak elkezdtek segíteni, belegondoltak abba, hogy ha többen csináljuk, gyorsabban készleszünk. Ugye mekkora igazság?

    Még két óra munka, az elállt havazásban és végül kész lett a pálya. Semmi hó, sehol!... A munka befejeztével csak az az egyetlen probléma volt, hogy mindenki elment. Senkisem korizott. Kérdezhettük volna magunktól, hogy akkor mi a francnak csináltuk? Hát, később még érkeztek emberek. Ők azonban nem tudják, hogy sok ember fáradtságos munkájuk van alattuk a jégbe zárva.

    Végülis mindketten örültünk, hogy segítettünk. És kaptunk két zsíroskenyeret.:D Azért ez mekkora pro már.. A tanulság, hogy a segítséget csak elkezdeni nehéz. Ebből meg lehet alkotni a segítség definícióját.

   A segítség: az adott közösség ráébresztése arra, hogyan tehetné jobbá a helyzetet; egy csapatépítő tevékenység, amely összehozza az idegen embereket és egy minden résztvevő arcára mosolyt csaló örömszerzés.

Időpont: 2010. január 1. 21:00
Helyszín: Aréna pláza titkos szektorai
Felszerelés: sárm, manipulációs készség, övtáska és annak átlagos tartalma
Ellenség: a mozi dolgozói
Veszélyforrás: kamerák, biztonsági őr, bárki aki arra jár
Küldetés: bejutni a moziba, jegy nélkül

Mint egy Bond film forgatókönyve..:D

      Tehát ismét akcióban. A KFC-s ötleten felbuzdulva még aznap este meg akartuk nézni az Avatar című kasszasiker filmet, a Titanic rendezőjétől. Minden úgy alakult mint egy átlagos mozinál, találkoztunk az Aréna előtt, felmentünk a mozihoz, jegyet akartunk váltani, de kiderült, hogy nincs jegy az aznapi vetítésekre.. Hát, választottunk egy másik filmet, a Páros mellékhatást. Ugye milyen csajosan hangzik? Pedig annyira nem is szörnyű. Igen ám, de volt a vetítésig még egy óránk. Elseje lévén semmi bolt nem volt nyitva. Itt kezdődik az átlagon felüli...
      ... Unatkoztunk. Kimentünk az épületből. Ekkor egyikünk azt mondta, hogy menjünk hátra a lépcsőkhöz. Ez gondnélkül meg is történt. Állunk-állunk a fent a lépcsők tetején, lenézve a városra, érezve a másnapos Pest józanodó szagát, az előző esti petárdák még el nem szállt fütsjének újévi hangulatát. Így álldogáltunk, míg egyszer csak két mozis dolgozó jön ki. Mint kiderült, ez volt a mozi kijárata. Rágyújtanak. Látjátok milyen káros a bagó még a mozira is? Elég jó szívűek lehettek mert a dohányzás végeztével szándékosan vagy véletlen, de elfelejtették becsukni a nem autómatán csúkódó ajtót! Ez a mozzanat indítottuk el bennünk valamit, amitől be kellett jutnunk egy vetítésre.
      Besurrantunk. óvatosan körbeszimatoltunk az őrök és alkalmazottak után, sehol senki. A hangulat egyszercsak nagyon vidám lett. "Bejutottunk a moziba!!:D", ismételgettük. De itt még koránt sincs vége. Valahogy be is kell jutni egy vetítésre. Bementünk a 3D-s szemüvegeket ellenörző kapun gond nélkül és megpróbáltuk a lehetetlent. Minden nagy, fekete vasajtót megpróbáltunk kinyitni, de kilincs és feszítővas híján elég nehéz lett volna. Bakot tartva még az álmennyezet egy részét is felemeltük, hogy benézhessünk van-e nagyobb szellőzőcső, de sajnos nemvolt. Hát ezt elbuktuk.
      Nah sebaj, az estét nem ronthatja egy ilyen kudarc nem ronthatja el a kedvet. Belógtunk egy moziba, valamit azért mégis csináljunk! Visszafelé menet láttunk kukákat és mellettük papírmasékat amiket a moziba 3D-s dekorációként szoktak berakni. Mégse menjünk üres kézzel, az egyiknek leoperáltuk az egyik részét, mivel ott volt a kuka mellett, mint a szemét. Kiléptünk az ajtón amin bejöttünk és kijött egy dolgozó szintén dohányozni. Eddig három ember jött ki negyed órán belül, ez fontos lesz még! Meg kellett várnunk amíg bemegy, mert feltűnő lett volna egy nagy papírcuccal lemenni előtte. Kinéztünk, és egy szinttel lejjebb egy biztonsági őr állt kint és szintén bagózott. Meg kellett őt is várnunk míg bemegy.. Hupsz, a mi szintünkön is jön egy biztonsági őr.. Kicsit kétségbe estünk, hogy most milesz, de nyugodtnak tűntünk. Megkérdezte hova visszük. Mondtuk, hogy el, mert azthittük, hogy ki akarják dobni (ami igaz is volt). Erre visszahívta azt az embert aki a mi szintünkön jött ki dohányozni. Most hozzá fordult és kérdezte meg, hogy odaadhatják-e nekünk azt a papírkészítményt. Végülis miénk lett, csak aztmondta az őr, hogy előbb kérdezzünk meg valakit. De hát kit? Egy lélek nem volt ott. Legvégén hozzátette, hogy ez nem dohányzó helyiség. Szabad levegő, hárman mentek ki előttünk rágyújtani és amúgy sincs dohányos fejünk, de abszolút nem dohányzó helyiség!:D
      Végülis lejöttünk már gond nélkül, elrejtettük a vetítés idejére a papírt és bementünk a moziba. Jó film volt. Felvettük a szerzeményt és indultunk haza..
 

Nagyon jó este volt!!:D

A következő bejegyzés nem kapcsolódik szorosan az oldal témájához! de gondoltuk megosztjuk veletek:

Három golyó, répaorr, botkezek, ezt azér elég hamar meglehet unni, nem?:S
Az egész történet tavaly kezdődött, mikor kitaláltuk, hogy építünk egy öhm...péniszt a hóból. Erre nem is lehet alkalmasabb színhelyet találni, mint egy békés kis játszóteret. Mindenesetre az alkotás remekül sikerült, kb 80-100 cm magas lett.
Idén ismét izgatottan vártuk, hogy megfelelő mennyiségű hó essen, és akkor talán a tavalyi erdményt is túl tudjuk szárnyalni.
Elérkezett tehát az építkezés napja. Maga a munka úgy fél órát vett igénybe, majd a részletes kidolgozás után hátraléptünk, hogy megcsodéljuk az alkotást.  Elég rendesen kellett hátrálni, hogy még a képbe is beleférjen. Három golyó helyett csak kettőt kellett építeni, spóroltunk a répaorral, és még a botkezeket is elhagyhattuk, mert ezt nem érinti a válság!:D Magasságra úgy 2,5 méter magas lehetett, tehát a múltkorit messze leköröztük. Gyors fényképezkedés után mindenki méltán lehetett büszke az alkotására.
Azonban hamar kiderült, hogy másnak is feltűnt a külőnleges fallikus tárgy. Először a szomszédos épületben dolgozók integettek és fotóztak az ablakon, majd egy 50-60 év körüli ember is odajött "gratulálni".
A szerkezet azonban nem sokat bírt ki, ugyanis másnap délutánra már valaki lerombolta.:S
Végül megbesztéltük, hogy jövőre ismét felvesszük a kesztyűt és még nagyobb magasságokba törünk.

 És íme, a férfiasság szimbóluma egyik osztálytársunk társaságában:

Mit kezd az átlagember a papírvödörrel, amiben a családi kosarat kiadják??
Kidobja? Nem tenné, ha tudná, hogy milyen lehetőségek rejlenek benne.

Szóval 2010 január elseje, Keleti pályaudvar melletti gyorsétterem, aminek a nevét nem írhatjuk le, mert az már reklám...KFC. Négy "ember" még frissen kijózanodva(! :D) betér az étterembe, hogy az éjjeli rosszullétet valamivel rendbehozza. Aztán valakinek akit a személyiségi jogokra hivatkozva nem nevezhetek meg, (egyébként Mate, a blog egyik szerkeztője) kipattant a fejéből egy újabb nagyszerű ötlet. "Töltsük tele üdítővel a papírkosarat". Erre vki:"de most komolyan, miért is ne?" Tehát a vödröt kimostuk, majd tele töltöttük ice teával (kb 10 liter), kihasználva az üdítők akárhányszori újratőlthetőségét. Márcsak pár extra kosszú szívószál kellett, és máris mindenki hozzáfért az asztal közepére helyezett "pohárhoz". Célszerű az akciót négy-öt embernek végrehajtania, mivel a rengeteg üdítő elfogyasztása nagy gyomrokat követel- Furcsa érzés volt néhány percre földönkívülinek érezni magunkat, mert kb úgy bámultak az egyszerű emberek, hogy nézésük szinte felforralta a jó hideg teát. Ez az érzés az utcán, de inkább a 30-as buszon vált még erősebbé, amikor a busz kanyarodásainak ellentartva kellett megelőzni a megmaradt 3-4liter tea kárbaveszését és a felettébb kínos "behugyoztál?" jellegű kérdéseket.:P

Érdekesség még, hogy a 10 liter üdítő csak 390 forintba került, erre szokták mondani, hogy olcsó játék hülye gyerekeknek.

        Minden teli van ilyen lehetőségekkel, csak észre kell venni őket. És ezért vagyunk mi, hogy prezentáljuk nektek.;) Ne adjátok fel az olvasást, újabb és újabb cseles ötletek kerülnek fel, csak arra várva, hogy kipróbáljátok őket!;)

Egy unalmas magyarórán... jobb dolgunk nem lévén...

Hozzávalók:

•  alufólia
• fél literes, vastag szájú műanyag palack
• papírzsebkendő
• szívószál
• szén+dohány
• két hülyegyerek

Elkészítési idő: egy fél magyar óra

A két hülyegyereket először előkészítjük a munkához. Az órára való figyelemmegvonásuk után kezdődhet a munka. Egy fél méter hosszú, hosszában kétszer félbehajtott alufóliát a műanyagpalack tetejéhez körbetekerjük úgy, hogy később azt le tudjuk választani, lehetőleg tölcsérszerűen. Ezután másik, értelemben szegény barátunk elkészíti a vizipipa csövét, ami majd a palackba megy. Ezt a tollra tekert, egyszer hosszában félbehajtott alufóliával tudjuk létrehozni. Miután ez megvan, a két darabot összeillesztjük, lehetőleg jól záródóan, de a füstnek legyen helye. miután ez megvan, az üveg oldalán egy kisebb lyukat ejtünk a palack tetejétől kb 4 centire. Sniccer hívján tűszurkálásokkal, majd a tollal való tágítással végezhetjük el. Ha mindez kész van, már csak a darabok összeillesztése van hátra. Az elkészített cső és alumínium tölcsér komplexumot a kupak letekerése után belehelyezzük a félig vízzel feltöltött palackba. Ügyeljünk arra, hogy papírzsebkendővel körbetekerve tömítsük az üveg szája és az alumasé közti rést. A palack oldalán ejtett "sérülésen" keresztül szintén papírral körbetekerve, egy szívócsőnek használt szívószálat, vagy az óra felszereléseként a toll külső, üreges burkolatát (ha így könnyebb, köpőcső) beledugjuk, ügyelve a szigetelésre. Már készen áll a használatra, de még van pár apró simítás. Ha mindezzel megvagyunk, négybehajtott alufóliát középen kilyukasztgatva (kb 1-2mm széles lyukkal) beleteszünk a tölcsérbe, közel az aljához, a cső kezdetéhez. Nyomkodjuk össze a két részt. Ebbe kerül majd a dohány. Ha már itt tartunk, tegyük is bele kicsit levegősen. Ezután Egy újabb négybehajtott aludarabot is kilyukasztgatunk és közel a dohányhoz, az előbbi módon ezt is beletesszük. Erre kerül majd a szén.

Ezután már csak annyi van, hogy a szenet meggyújtjátok és ha jó, élvezitek a füstöt. Sokkal jobban esik, mert ti csináltátok;)

Suli után hazafelé ki is tudjátok próbálni, garantáltan megnéznek vele az emberek:D (Akár órán is izzíthatjátok, csak ügyeljetek a füstjelzőre!!:P)

Ha ügyesek voltatok, jó kis füstöt ad a pipusz. Fél óra munka, egy óra élvezet, megéri nem?:D

Nah jó ügyeskedést, aztán a tanár nehogy észrevegye! Ha mégis, mondjátok azt, hogy csak egy illatosító.

És íme, a kész remekmű:

És a pipánál dj Zoli:

Aki pedig ma a pipát tolja mc Mate:

Miért jött létre ez az oldal?

      -Szeretnénk megosztani a felfedezett lehetőségeket, amelyek a hétköznapokban mind előttetek álltak (csak észre kell venni őket).

      -Megmutatni, miként lehet a hétköznapokat kicsit színesebbé és többé tenni.

      -Vicces, praktikus, egyszerűen kivitelezhető, olcsó, kedvjavító, kedélynövelő, unaloműző ötleteket adni.

      -A többi okot az oldalon találjátok meg;)

Jó böngészést!